A stressz és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolatot számos kutatás vizsgálta, és világossá vált, hogy a stressz jelentős szerepet játszhat az inzulinrezisztencia kialakulásában és súlyosbodásában. Az alábbiakban összefoglalom, hogy hogyan függ össze a kettő:

Mi az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin nevű hormonra, amelynek feladata, hogy a vérből a cukrot (glükózt) a sejtekbe juttassa. Ha a sejtek nem reagálnak, a vércukorszint továbbemelkedik és a hasnyálmirigy kénytelen egyre több inzulint a véráramba juttatni. Hosszú távon ez kimerítheti a szervezetet és megnövekszik a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának és egyéb hormonális problémák kockázata.

Hogyan hat a stressz a szervezetre?

Amikor stressz ér minket – akár lelki (pl. munkahelyi feszültség), akár testi (pl. betegség) –, a szervezetünk úgynevezett „stresszhormonokat” termel, mint a kortizol és az adrenalin. Ezek a hormonok segítenek abban, hogy a veszélyeztető helyzettel szemben megvédjük magunkat vagy elmeneküljünk az adott szituációból. A “Fuss vagy harcolj” üzemmód érdekében a vércukorszint is megemelkedik, hogy a sejtek gyorsan energiához jussanak. Ez egy természetes reakció, amely rövid távon nagyon hasznos, hiszen életmentő lehet egy-egy helyzetben. Viszont hosszútávon, ha túl sok megpróbáltatás ér minket vagy nem tudjuk megoldani a stresszel teli helyzeteket, akkor idővel kimerül a szervezet egyensúly helyreállító képessége és megjelenhetnek olyan krónikus betegségek, mint a szív- érrendszerrel és/vagy az emésztéssel-felszívódással kapcsolatos gondok, valamint a szénhidrátegyensúly zavarai.

Hogyan kapcsolódik a stressz az inzulinrezisztenciához?

1. Tartósan magas vércukorszint: Ha a stressz tartós, a kortizol szintje folyamatosan magas marad és a vércukorszint is gyakran megemelkedik. Ez megterheli az inzulinrendszert, mivel a hasnyálmirigy folyamatosan több inzulint termel, hogy kompenzálja a stressz által kiváltott cukorszint-emelkedést. Ez növelheti az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázatát.
2. Gyulladás: A stressz hozzájárulhat a gyulladások kialakulásához a szervezetben. A krónikus gyulladás egyike azoknak a tényezőknek, amelyek szerepet játszanak az inzulinrezisztencia súlyosbodásában.
3. Testsúlygyarapodás: A stressz gyakran túlevéshez vezet, különösen cukros és zsíros ételek fogyasztásához, mivel ezek ideiglenesen „megnyugtatóan” hatnak. Ez súlygyarapodást és hasi zsírlerakódást okozhat, ami szoros összefüggésben áll az inzulinrezisztenciával.
4. Alvásproblémák: A stressz ronthatja az alvás minőségét, vagy akár álmatlanságot is okozhat. Az alváshiány önmagában is növeli az inzulinrezisztencia kockázatát.

Hogyan támogathatjuk saját testi/lelki megküzdőképességünket?

• Stresszkezeléssel: A relaxációs technikák, például autogén tréning vagy különböző légző- és progresszív relaxációs gyakorlatok segítenek csökkenteni a testi feszültséget.
• Önismeret és testi tudatosság fejlesztésével: Az önismeret fejlesztésével felismerhetjük melyek azok a helyzetek/stresszorok, amelyek feszültséget váltanak ki belőlünk, a különböző helyzetek milyen testi választ váltanak ki bennünk. Továbbá fejleszthetjük problémamegoldó képességünket, amely támogatja az adekvát megküzdést.
• Rendszeres testmozgással: Az aktív életmód javítja az inzulinérzékenységet és csökkenti a stresszt.
• Pihentető alvással: Az elegendő, jó minőségű alvás alapvető fontosságú az inzulinrezisztencia megelőzésében.

Összegzés

A stressz és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolat azért lényeges, mert a stressz hatására fellépő hormonális változások hozzájárulhatnak az inzulinműködés zavarához. A stressz csökkentése és az egészséges életmód fenntartása kulcsfontosságú a megelőzésben és a kezelésben is. Ha tartósan stresszes életet élünk, érdemes időben segítséget kérni, hogy a stressz káros hatásait minimalizáljuk.